ÉPÍTÉSZEK FÉNYŰZÉSE

A bejáratot, de még a pinceablakokat is elegáns kovácsoltvas zárja, valamint még az erkély alján is gazdag díszítést láthatunk. A küllem azonban becsapós, a címernek tűnő ajtódísz ellenére a házat nem a hagyományos arisztokrácia egy tagja lakta, hanem vállalkozók, kereskedők alakították ilyen fényűzővé.

A telken egészen 1870-ig egy szerény, földszintes ház állt, amit 1862-ben Hild József és Lohr Antal tervezett, Skriván György megbízására. Nemsokára új tulajdonosa lett a háznak, Urházy György személyében, aki először bővítésbe kezdett, majd 1870-ben egy új, emeletes épületet állított fel a helyén, ennek terveit Heinrich Károly készítette el. A ma is látható háromemeletes ház kicsivel később, 1899-ben készült el, a Pfaán és Gaál építész irodának köszönhetően.

Homlokzati rajz 1870-ből  Urházy György egyemeletes háza Forrás: BFL XV.17.d.329-36645

ÍRÓBÓL HÁZTULAJDONOS

Urházy György író, költő (1823-1873) Petőfivel egy időben kezdte pályáját, s bár végül az ő neve nem került be az irodalmi kánonba, életpályáját tekintve sokkal szerencsésebb utat járt be. A tény, hogy saját házat tudott vásárolni, sejteti, hogy munkáját anyagilag is megbecsülték. Na, de hogy is lesz egy költőből háztulajdonos? Urházy nagyon jó érzékkel belátta, hogy számára nem a költészet, hanem a hírlapírás hozhat jelentős szakmai és anyagi sikereket. Újságírói karrierje az 1840-es években Kolozsvárott, az Erdélyi Híradónál kezdődött, nem sokkal később pedig már az első általa szerkesztett lap is megjelent, Unio címmel. A lap kimondott célkitűzése az erdélyi és a magyarországi művészek összekapcsolása volt egymással és persze a közönséggel. Az Unioba többek között Jókai Mór és Petőfi Sándor is küldött kéziratot.

Közös pont Petőfi és Urházy pályájában a katonáskodás is, Urházy 1848 őszétől a 15. Mátyás  huszárezred önkénteseként harcolt. A jelek szerint elég sikeres volt ebben a szerepkörben is - előbb hadnaggyá, majd főhadnaggyá léptették őt elő, Bem seregében alszázadosi rangot viselt. A szabadságharc leverése után rövid ideig Tokajban rejtőzött, de szerencsére ez a helyzet nem tartott sokáig. 1850-től már a Pesti Napló munkatársaként dolgozott, ráadásul meglehetősen különleges pozícióba került. 1854-ben ugyanis azt a feladatot kapta, hogy a helyszínről tudósítson a krími háború eseményeiről, így ő lett a magyar sajtótörténelem legelső haditudósítója. Később még számos további lap szerkesztőjeként, munkatársaként dolgozott, írt novellákat, verseket, fordított is. Legnagyobb elismerést mindvégig politikai újságírói munkájáért kapta, 1861-ben az Akadémia levelező tagjává választották. Továbbra is kivette a részét a közügyekből is: 1861-ben és 1869-ben is országgyűlési képviselő volt.

KIÉ A HÁZ?

Urházy abban az évben vásárolta meg a házat, amikor másodszor is képviselővé választották, de sajnos ő már csak néhány évig lakhatott benne. Korai halála miatt házassága is nagyon rövid volt. 1872-ban vette feleségül özvegy Gaálné Mayerffy Máriát, aki mindössze egy év házasság után másodszor is megözvegyült. A sorscsapások itt nem értek véget, ugyanis a következő évben Urházy oldalági örökösei beperelték őt. A rokonok azt állították, hogy Urházy György néhai édesapjuktól kért kölcsönt az építkezéshez. A per során a mintegy 6000 forint atyai örökség fejében követelték a ház tulajdonjogát. A periratokban Mayerffy Máriát elmebetegként tüntették fel. A lehetséges betegség részleteiről sajnos nincs információ, de a korban nem volt példa nélküli, hogy ezzel a módszerrel próbálták meg a rokonok rátenni a kezüket valamelyik családtagjuk vagyonára. Urházy rokonai végül nem tudták igazolni állításukat a kölcsönről, ellenben Mária hiteles okirattal rendelkezett arról, hogy az építkezés költségeinek felét saját pénzéből fizette ki, így ő már férje életében társtulajdonosa volt az ingatlannak. A keresetet így visszautasították, ellenben a pereskedés ezzel még korántsem ért véget. 1880-ban már Mária első házasságából származó gyerekei álltak perben Urházy rokonaival. Végül a bíróság elismerte a kölcsönadás tényét, Mária örököseinek részletekben kellett törleszteniük a 6000 forintos tőkét. A ház ekkor viszont már rég nem volt a tulajdonukban, 1876-ban vásárolta meg a Stuller család.

Stuller Ignác, a családfő, cipőkészítő volt, gyermekei, leszármazottai már sokféle pályán mozogtak. Volt köztük vasesztergályos, tanító és hivatalnok is. A ház a későbbiekben még többször cserélt gazdát, 1898-ban a Pfaun és Gaál építészeti cég szerezte meg az ingatlant.

EGY ÚJ BEFEKTETÉS

Pfann József és Gaál Adorján építészek voltak, befektetésként vásárolták meg az épületet, aminek helyén 1899-re egy háromemeletes bérházat húztak fel. A tervezők nem fukarkodtak a külcsínt illetően, ezért is lehet az az érzésünk, mintha egy palotában, nem pedig egy bérházban járnánk. A homlokzat gazdag díszítése a belső udvarban is visszaköszön. A kapubejáró oldalfalait márványtáblák díszítik, a padlót cementlap borítja, az utcafronti rész lakásai impozáns loggiáról nyílnak a belső udvarra. A loggai oszlopai fölött újra találkozhatunk a bejáratot is ékesítő címermotívummal, bár itt a külső dísz tükrözött verzióját láthatjuk. A címerpajzs fölötti szintet pedig egy gyönyörű női arc domborműve díszíti. A dekorációt körülvevő pálmaágak a tökéletesség, a halhatatlanság és a dicsőség szimbóluma, a hölgy viszont titokzatosabb, nem tudni, rejtőzik-e valamilyen szerelmi szál az álmodozó arc története mögött.

KÁVÉHÁZ A DUNA-KORZÓN

A Pfann és Gaál cég néhány év múlva pénzügyi válságba került. A házat 1903-ban elárverezték, Szabó Imre és Szontagh Sándor lett az új tulajdonos. Tőlük vásárolta meg nem sokkal később Váray Jakab, kávés. Váray Jakab a Vadászkürt szálloda pincéreként dolgozott, ebben az állásban sikerült annyi pénzt összegyűjtenie, hogy megnyithassa saját vállalkozását. 1886-ban vásárolta meg a Thonet-ház udvarában működő Szidon kávézót. A Thonet-testvérek hajlított bútorok gyártásával tettek szert hatalmas vagyonra, a Duna-korzón építtetett bérpalotájukban több üzlet, kereskedés is működött. A környéken az elmúlt évszázadban nagyon sok minden megváltozott, de a Szidon helyén a 19. század vége óta kávézó működik. Váray Jakab 1906-ban vonult vissza a kávéház vezetésétől, Illits Gyulának adta el a üzletét. Az Illits-kávézót később Paulin Lajos vásárolta meg, a két világháború között Dunacorso néven működött tovább.

A Szidon kávéház Dunacorsó néven működött tovább  Forrás: FSZEK Budapest Képgyűjtemény

EMLÉKEK ÉS ÖRÖKSÉG

A második világháború után, a többi házhoz hasonlóan a Mária utca 19. is állami tulajdonba került. A lakások a felosztás révén kisebbek lettek, a változások egészen furcsa helyzeteket is teremtettek. Fennmaradt az emléke egy előkelő hölgynek, aki saját, bár sokkal kisebb méretűre zsugorodott lakásában maradt, társbérletben a korábbi cselédjével, harmadikként pedig egy apáca költözött hozzájuk, aki az 1950-es rendfeloszlatások után maradt kolostor nélkül. A lakók persze közben cserélődtek, és a ház is öregedett. Az 1980-as évekre már alá kellett dúcolni a mennyezetet, a körfolyosón végig gerendák sorakoztak. A rendszerváltás után felmérték a ház állapotát, ekkor derült ki, hogy a födémgerendákat gomba támadta meg, súlyos károsodást szenvedtek. 1991-ben  vasbetonra cserélték a tartószerkezeteket.

Szöveg: Bálint Angelika; fotók: Perényi László.
Háztól házig utcától utcáig 2. rész  Lektor: Sipka László (Józsefvárosi Önkormányzat; Civilek A Palotanegyedért Egyesület; Rév8 ZRT.) 2020.